A naptár képei – 2024
Huszonhét könnycsepp
Előhang
Uram, jelentsd meg halálomnak napját
„Uram, jelentsd meg halálomnak napját,
Tudjam mértékét röpke életemnek.”
Ha évben méred, ha napokban hosszát,
Számukat felezd meg.
Másik felét add a másik Felemnek,
Kit hatvan éve Te rendeltél hozzám.
Már három éve ítéled betegnek.
Viasz-maszk az arcán.
Együtt szólíts el, vagyis én egy nappal
– Ha kérhetek még –, eggyel többet kérek,
Hogy elrendezzem magunkkal, magammal
Az itt hagyott létet.
Budapest, 2023. december 1.
Január
1. Kucsmában és felhajtott gallérral
Kucsmában és felhajtott gallérral áll a hóban,
jobbján egy hóemberrel, balján a férje, köztük
(inkább előttük) áll az ötéves kisfiú.
Ők nagyrészt eltakarják: a fej, a jobb kar, jobb váll,
amit belőle látni, s világít szélesen ki-
villantott fogsora. Hatvan-hatvankétéves
lehet, de ötvennek sem látszik, ahogy a férfi
vállához odabújik. S ahogy a négy-ötéves
fiúcskát átkarolja, inkább Szent Anna és a
Gyermek, semmint a Szűz a Gyermekkel, ha a hármas
portrét a nagy Da Vinci kettősre festené.
Háttérben téli fákkal.
2. A barna irhabunda
A barna irhabunda, fehér kihajtott prémmel,
nincs rajta összefogva. Épp csak kiszállt a buszból.
Épp csak kiszálltak, mert egy kiránduló csapattal
tartottak Lengyelország felé. Igen, Krakkóba,
s megálltak járni egyet Zsolnán, vagy Zakopane
napos parkjában. Itt csak huszonnyolc éves, vagy még
inkább huszonhét, mert a sötétkék tányérsapkás
fiúcska három és fél. Az is csak vállra vetve
hordja matrózkabátját, s erősen néz a gépbe,
ahogy száz éve kérték: az úr a gépbe néz,
a hölgy az úrra néz!
Február
1. A fényes nutria
A fényes nutria- kucsmája homlokára
s fülére húzva, mégis az arcát bal profilból
teljességében látni. A teljes szépségében.
Még csak huszonnégy éves. A férj huszonöt elmúlt.
Első közös lakásuk mellett egy utcasarkon
menet közben megálltak. A férfi jobb karján a
kapucnis anorákba bujtatott csecsemő ül.
Az ifjú asszony mintha a kisfiúhoz szólna,
a háromhónapos meg a prémkapucnimélyből
hunyt szemmel, csücsörítve megpróbál válaszolni.
2. Az arcát alig látni
Az arcát alig látni. Sötét, homályos háttér
mögül homályos arccal lenéz a mellére vett
újszülött kisfiúra. Jobb karjánál az első-
szülött, hatéves elmúlt. A fény rájuk vetül csak:
a kisgyerek kerekre formázott szájjal enne,
de csak fehér frottírra szoríthatja az ajkát,
s a bátyja megbocsájtó, elnéző kis mosollyal
a géplencsébe néz. De Őt alig is látni.
Feloldódik mögöttük. Akár a fém a savban.
Nemrég’ múlt harmincéves.
Március
1. Mintha egy vidámparkban
Mintha egy vidámparkban egymás mögött ülnének
a rémisztő magasból lesikló szerkezetben,
úgy várnak ott, talán egy elfektetett farönkön,
egymás mögött, lovagló ülésben, hárman együtt.
A két fiú s az anyjuk. Valami erdőszélen.
A kisebbik fiú csak négyéves, tíz a bátyja,
s az anyjuk is csak harminc- négyéves múlhatott.
Nyugodt derű az arcán. A biztonság derűje.
Akár lehettek volna akármilyen magasban.
2. Összesimulva állnak
Összesimulva állnak a Hamzsabégi úton.
Ő és a vőlegénye. Kivillanó két fogsor.
Halványan látszik távol, akár két tompa dombhát,
a buszgarázs födéme. De ők nagyon közelről
s erősen látszanak. Huszonegy és fél éves.
Egy évvel több a férfi, akinek mellkasára
szorítja most az arcát: öltönyhöz, nyakkendőhöz.
A fényképről beúszik Nadányitól két verssor:
„ott mennek ők. Hogy szeretik egymást! Be jó nekik!”
Április
1. Szilvakék szoknyában
Szilvakék szoknyában és szilvakék kardigánban,
égszínkék és fehér selyemsállal nyakában,
fehér és szilvakék nyári cipő a lábán,
lehet, hogy stewardess egy légitársaságnál,
lehet, hogy manöken, de sehol a kifutó,
repülőtérbetonnak nyoma se látható,
igaz, hogy áll mögötte egy snájdig kapitány,
szilvakék sildessapka, égszínkék anorák,
igaz, csak négyesztendős, kék zászlaját viszi,
s a parkban, a kis úton az anyját követi,
aki huszonnyolc éves, lépés közben megáll
és visszanéz, nem érti, a fia mire vár.
2. Fehér-fekete fénykép
Fehér-fekete fénykép. Ott áll a két fiával
egy szőlődomb övezte, fehér, murvás utacskán.
Hosszú vászonruhában. Talán Füred fölött a
Balaton-felvidéken. Ruhája térdalatti,
lábszárát és bokáját láttatja csak: a vékony,
igen kecses bokát a fehér szandál fölött.
A frizurája majdnem olyan, mint nagyfiáé,
aki egy bakarasszal magasabb nála már.
Harmincnyolcéves elmúlt. Mosolya magabiztos.
Jól érzi így magát.
Május
1. Negyvenhat és fél éves
Negyvenhat és fél éves. Hetvenhat fokos szögben
a férj vállára dőlve megálltak Gubbióban
a város főterén. Nem is. A lejtős utcán.
Azért hetvenhat fokban, mert Ő a lejtős útra
merőlegesen áll. Trottőr sarkú szandálban.
Vállán egy bőrtáskával. A jobbkarját a férje
karjába fészkeli. A férj fején a sildes
fehér tengerészsapka. Mögöttük fehér márvány-
talapzatú, nagy ház áll, mindegyik ház talányos
nagyobb s kisebb kapukkal. Az egyiken az élő ki-bejár,
a másikon csak Szent Mihály lován.
2. London, háttér a Tower
London, háttér a Tower balszélső szürke tornya,
meg legfelül az osztott kicsiny gót ablakok.
Előtte állnak ketten: hatvankilenc a férje,
de egyikük se látszik többnek jó ötvenesnél.
A férj háttal egy korlát- ra dől mindkét könyökkel,
s megnéz egy szemben lévő magas templomtetőt.
Ő meg csak jobbra elnéz barnás napszemüvegben,
hajának barna színét az égkék jól kihozza.
Fehér s fehérrel hímzett blúzán a nyakkivágás
tisztán láttat egy vékony aranyláncot, és rajta
a nagyon vékony, áttört Jeruzsálem-keresztet.
Június
1. A legeslegszebb képe
A legeslegszebb képe, pedig már ötvenegy múlt.
Épp’ harminc éve házas. Talán ezt ünnepelték.
Mert ünneplő az arca, de nem vigyázzállásban,
nem összerendezetten, és nem is meghatottan.
Egy kissé balra döntve fejét, jobbra s föl elnéz,
az ajka félig nyitva, felső fogsora látszik.
Deles világításban, mert homlokára hajló
hajfürtje félarcára árnyékmintákat rajzol.
Hajfürtje barnaszínű, az arca rózsabarna,
amely a hímzett ingváll fölött emelkedik fel.
Kit néz kissé kacéran, enyhén föl, s enyhén jobbra?
A férjét? Nincs a képen. S ha lenne is, ki látná?
2. Fehér kiskosztümben jön
Fehér kiskosztümben jön a házasságkötéshez,
fején, csak vállig, fátyol, balján a vőlegény.
A vőlegény oldalra kinéz egy félmosollyal,
talán a vendégekre, akik nem látszanak.
De Ő nem néz semerre, csak jön lesütött szemmel,
karján csokor virággal, azt látja, mást se lát.
Nem látszik itt az asztal, amin majd aláírnak,
sem vállszalagjával az anyakönyvvezető.
Mögöttük egy-két vendég, talán egyik tanújuk,
de ők is takarásban, félig se látszanak.
Ez a kép kettejükről, ez a nap kettejükről.
Örökkön. Júniusnak harmadik hetén.
Július
1. Egy sziklaparton állnak
Egy sziklaparton állnak, mögöttük csak a tenger,
nem látni semmi mást, csak az eget és a tengert.
Azt se, hogy hol kezdődik s hol végződik a másik.
Csak őket látni tisztán: egy sziklaparton állnak.
Harminckét éves szép nő, zöldpettyes szűk ruhában,
parafatalpú szandál, kéküveg nyár van, nyár van!
Ő áll két kisfiával azon a sziklaparton,
a kisebbik durcásan, a nagy távolságtartón.
Pihenni, levegőzni a Trabantból kiszálltak.
Útközben Drašnicére? Egy sziklaparton állnak.
2. Egy snack bar reklámlámpa
Egy SNACK BAR reklámlámpa piros nyíllal mutatja,
hogy merre kell indulni a RADOVANOV TRG-ra.
Splitbe, vagy Makarskára jöttek be nézelődni,
a két fiúnál fagylalt, rajtuk csak fürdőnadrág.
Mintha mindjárt a tenger vizéből jöttek volna,
a kisebb már hatéves, tizenkettő a másik.
Az anyjuk meg harminchét, sötét haj, nagy kerek
napszemüveg az orrán az ívelt száj felett.
Fehér kötött trikója karját, nyakát szegycsontig
nagylelkűen kínálja a júliusi napnak.
Most van a legszebb korban. Ebben a „Jugó” nyárban.
Az óváros falánál ott állnak mind a hárman.
Augusztus
1. Fehér kendővel
Fehér kendővel hátra kötött hajából egy csík
látszik a homlok, s látszik hátul a cimpa mögött.
A széles homlok alatt megbúvik két szemöldök,
mert jórészt eltakarja őket a napszemüveg.
Fürdőruhában ül, mely melltartó, s egy kis nadrág,
ezt hívták bikininek, s tán úgy hívják ma is.
Így ül egy csónak szélén, mögötte nagy víz látszik,
talán a Balatonnál, akkor pedig Füred.
Huszonegy és fél éves, tehát az esküvőjük
után nyaralnak itt, s ez éppen mézeshetük.
Igen, annak kell lenni: hibátlan fogsorával,
kitakart mosolyával boldog s elégedett.
2. Combtőig vízben állnak
Combtőig vízben állnak a széles Balatonban.
Most épp a déli parton, ez Széplak vagy Siófok.
Sötét, kétrészes dresszben úgy áll a férje mellett,
mint Lucas Cranach képén áll Éva Ádám mellett.
Mintha az oldalából kinőve, s még alighogy,
még össze vannak nőve csípőnél s bordatájban.
Igen, az „oldalborda”, ahogy a Bibliában:
„Ez már csontomból csont és a húsomból hús asszony.”
Mint Lucas Cranach képén az Úr előtt, még éppen
a bűnbeesés előtt a tilalmakat hallgatva,
úgy állnak ott a vízben, negyven-, negyvenegy éves
emberpár, mosolyogva, bordáknál összenőve.
Szeptember
1. Soha sajátabb arcot
Soha sajátabb arcot, jellegzetesebb tartást,
mint amit ez a fénykép mutat, nem látsz sehol sem.
Széles mosoly az arcán, felső fogsora látszik,
fejét kissé oldalra billenti, s jobbfelé néz.
Közben ünnepre készen, hosszú sötét ruhában,
csupán vékony bokáját láttatja nyári szandál.
Ruháján felcsíptetve „Prix Itáliás” jelvény,
tehát Itáliában vannak, a fesztiválon.
Barátaik s a férje ugyanúgy ünneplőben:
zakó, nyakkendő, mennek a Via Appiára.
Igen, II. János Pál Castel Gandolfóban
fogadja őket. Róma. Nincs még ötvenegy éves.
2. Két kézzel átkarolja
Két kézzel átkarolja katonafia karját,
akit a laktanyában először látogatnak.
Először látják egyen- ruhában, „kimenőben”,
hiszen ünnepre jöttek, talán az eskütétel.
Ahhoz „rendszeresített” nyakkendő, tányérsapka,
mert hát ez még a régi néphadsereg ruhája.
Kettős zsinór a zubbony jobb mellén, dísznek, sípnak?
De vállpántjain semmi, nem is lehet rangjelzés.
Bal vállpántján az anyja pihenteti félarcát,
jobb vállára meg öccse csimpaszkodik két kézzel.
Fényképmosollyal hárman: tizenkét és tizennyolc
éves fiúk, s a negyven- két éves ifjú asszony.
Október
1. Könnyű télikabátban
Könnyű télikabátban, mert már ősz közepében
jár a szorgos idő, és gyorsan megjön a tél is.
Aztán eljön az ünnep: ősz végén születésnap,
évre huszonkettő lesz, s öthónapja, hogy asszony.
Várnak, Ő meg a férje, villamosra, a téren,
háttérben az Igazság egykor volt Palotája.
Így hát most a Kossuth tér sarkán várnak, a partról
forduljon be a 2-es, s azzal majd hazamennek.
Addig, persze, nevetnek, most is villan a fogsor,
férje mond valamit, s a szemhéj is lecsukódik.
Följebb barna szemöldök, éles szögben a homlok.
Gondtalanok. Két bölcsész. Negyedévesek ekkor.
2. Talán az évfolyammal
Talán az évfolyammal. Talán kiránduláson.
Egy várfal mellett állnak, kissé filmszerű pózban.
De hát nincs még húszéves, s a társa csak húsz és fél,
talán egy kultuszfilmben látták, ahogy most állnak.
A férfi vízszintesre a két karját kitárja,
mintha a tornagyűrűn a Krisztust gyakorolná.
Ő meg előtte áll és behunyt szemmel dől hátra
a társa mellkasához, s arcához, halántékkal.
Ehhez nagy bizalom kell, ehhez már szerelem kell,
tudva, hogy behunyt szemmel nyugodtan hátra dőlhet.
November
1. Itt éppen harmincéves
Itt éppen harmincéves. Előadást tart, állva.
Magas mikrofonállvány egy könyv fölé benyúlik.
Könyvből nyilván idéz csak, minthogy a hallgatóság
felé tekint, föl, messze: nagyobb teremben állhat.
Biztos az egyetemnek előadótermében,
ahol tanársegéd, vagy talán adjunktus is már.
Előtte nincsen asztal vagy felolvasóállvány,
mégis katedrán áll, mert mögötte szürke tábla.
Ahogy a könyvet tartja, ahogy a száját nyitja,
valami magabiztos tudatosság van benne.
„Tudom, amit tudok – jelenti ez a tartás –,
s amit igaznak tartok, azt tartom szépnek is.”
2. Egy gracht fölött Amszterdam
Egy gracht fölött Amszterdam kecses hídján megálltak,
bal karjával a korlát- peremre könyököl.
Mohazöld irhabundát, kötött, mintás kesztyűt hord,
Isztambulban vehette Szulejmán-dzsáminál.
Fején egy mohairsapka, nyakában csíkos sál van,
mögötte áll a férje, hatvankét évesek.
Azaz, hogy hatvanhárom, a férj egy évvel is több,
mögöttük meg a széles világosszürke víz.
Hajózható csatorna, oldalt lakóhajókkal,
s a grachtelágazásnál sok keskenyvállú ház.
DECEMBER
1. Egy újszülött gyerek sír
Egy újszülött gyerek sír, vagy ásít, vagy csak enne,
de rossz irányba fordul, ha mégis inkább enne,
felénk kitátott szája, oldalra húzott ajka
legelső ösztönével az emlőt keresi,
csak rosszfelé, az anyja fordítaná a pólyát,
elsőszülött fiát most először látja így,
tanácstalan tehát még, s a szájmaszk is zavarja,
nincs egy hónapja sem, hogy elmúlt huszonnégy éves.
2. Tizenöt és fél éves
Tizenöt és fél éves a kisebb unokája.
A kisebb? Hiszen Ő még a válláig sem ér.
Fehér fogat villantó mosoly a fiú ajkán,
fején gondosan borzolt kimódolt frizura.
Piros pulóverére nagy matricát vasaltak:
a sportos Mikulás hó- deszkáján érkezik.
Mikulás-est tehát, vagy inkább talán karácsony,
ajándékosztásokkal az éneklés után.
Mégis, úgy állnak ketten, egymást úgy átölelve,
minthogyha az utolsó közös karácsony volna.
Utóhangok
1. Pánik
Eszébe villant, hogy nem tudja, a hátizsákot,
amit egy éve már nem hordott a felesége,
abban volt pénztárcája, a hajkeféje, szájfény,
tehát hová is tette a barna bőrből készült
kis női hátizsákot? Vadul keresni kezdte.
A hallban lévő szélső szekrény felső polcán még
nagyon sok női táska egymás hegyén, csak épp az
nem volt közöttük! Még egy helyen lehet, gondolta
szorongva, hogy nem fogja majd ott se megtalálni.
Aztán meglátta, ott van! De hát hisz’ maga tette
a kisszobában álló öreg szekrénybe, melybe
a leggyakrabban hordott ruháit, kiskabátját.
2. Paganini
(Egy versciklus írása közben)
mondják hogy Paganini az ördög hegedűse
a hangszerének húrját belekből sodortatta
de hát akkor minden húr juhok beléből csakhogy
ezek halott szerelme beléből készülhettek
mondták fantáziálva akik föl nem foghatták
hogy az ő hegedűje mitől tud úgy zokogni
Szigliget–Budapest, 2024. március 22. – szeptember 10.
(Megjelent az Alföld 2025/1-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Árkossy István digitális grafikája.)
Hozzászólások